A keresés zavarai
Az átlagos zenehallgató, ha vásárlási szándékának szabad folyást engedve a kereskedelem nyújtotta választékban körültekint, szinte csak a zárt és a bass-reflex rendszerű hangdobozokkal találkozik. Néhány „nekivadult” audiofil érdeklődő, talán a transmission-line konstrukcióba is „belefut”, de a tölcséres sugárzókkal szinte csak a „kemény mag” kerül közelebbi kapcsolatba, ismeri meg annak hangzását. Szót nem ejtve arról, hogy az egyutas – többutas építési elv gyakorlati alkalmazása körüli viták, vélemények mennyire kuszálják össze az amúgy is összezavart zenebarátot. Pedig az említett konstrukciók csak töredékei (!) a sok építési elvnek.
Mi magunk kerüljük a világhálóról letölthető építési elveket és a „gyári” konstrukciókat, a tökéletesnek hirdetett dobozépítési elveket, a nagynevű gyártók „megszerzett” és közkincsé tett műhelyrajzait és igyekszünk magunknak kitaposni azt az ösvényt, melyet járni szeretnénk, és amely kivezethet a profitorientált marketing uralta audió világából.
A választás nehézségei
Dőreség volna tőlünk vitatni, hogy a kereskedelem aktív részvétele nélkül is találkozna a zenehallgató igénye a gyártó nyújtotta lehetőségekkel. Ám a tömegtermelés elvárásainak „alkotott” és tonnaszámra legyártott terméket el kell adni, így a kereskedelem egy jelentős része – beállva az ügy mögé – a marketingnek olyan hengerét veti be, amelyik torz, pontatlan információkkal, a „jó vétel” mögé bujtatott üzleti mézesmadzaggal (hiszen mással élni nem is tud!) kívánja a figyelmet magára felhívni és kicsikarni a vásárlási szándékot. Ez a szemlélet nem tud mit kezdeni a minőséggel! Csak terméket lát és fogyasztót. Elad, és nem értékesít. (Milyen bölcs a magyar nyelv!)
Kevés kereskedő vágja csak fejszéjét abba a fába, melyből a vásárló és a gyártó egymásra találásához kíván hidat építeni. Ezen kevesek vállalják, hogy a vásárló elé tárják az elmélet és a gyakorlati tapasztalat eredményeit, és olyan útmutatót adnak, amely talán göröngyösebb ösvényt jelez, de szebb sikerrel biztat és biztosabban célhoz vezet. Ki ezt a kereskedőt keresi és magát reá bízva vállalja az út megpróbáltatásait, legyen körültekintő a választása során, mert általa hosszú időre szerezhet úgy rossz, mint jó előítéletet az önálló véleményalkotáshoz.
Az elvek korlátai
Némelyek hangoztatják, hogy egy audiofil láncban egy hangdoboz akkor alkalmas az igényes zenehallgatásra, ha azon minden zene egyformán szépen szól, az sosem kellemetlen, mások meg arra voksolnak, hogy a nevezett rendszernek a süketszobai mérések kellenek, hogy a minőségét igazolják. Mi mindig gondolkodóba esünk ezen és a meghányás-vetésnek az a vége, hogy egyiknek sincs feltétlenül igazsága, de azért mindkettőnek igaza van.
Egyrészről nincs igaza, mert egy hangsugárzó nem „dönthet” a megszólaló zene fölött, azt nem teheti szebbé, ha az a felvétel okán szól torzan, és amelyik mégis ezt teszi az nem nevezhető színezetlen hangúnak. Másrészről valóban mondható, hogy megfelelő tervezés révén a hangsugárzó hangja szárnyaló, széles és mély színpadot rajzol, levegős és tiszta, a zene sokáig hallgatható, és hallgatása nem fárasztó.
Aztán a másik fél, aki süketszobai mérések diagrammjai és az adatlapok vasalt frekvenciagörbéi alapján kíván ítéletet mondani egy hangdobozról, az hasonlatos ahhoz a szédelgőhöz, aki centivel méri a szerelmet. De minekután kell a mérnöki elme egy konstrukció megtervezéséhez, így önként adódik, hogy szükség van a mérési eredményekre, ehhez igazodva a fejlesztés útján.
Magunk részéről csak annyit mondunk, anélkül, hogy kényszerű és kötelező irányt igyekeznénk mutatni egy hangdobozt kereső „tévelygőnek”, arra biztatunk mindenkit, hogy hallgasson meg minél több hangsugárzót, és ne adjon hitelt senki fiának, csak mindannak az élménynek hagyjon magára befolyást, amit zenehallgatás közben megélt. Ne egy barátnak vegye a hangsugárzót, mert nem ő fog vele élni! Ne azért vegye meg, mert most az akciós árcédula csábítja. A rossz hang olcsóbban is rossz lesz!